Amikor körbenézünk egy-egy nagyvárosban, megszokott látványként tárul elénk a toronydaruk sziluettje a háztetők fölött, teljesen hozzászoktunk jelenlétükhöz. Hans Liebherr találmánya, amely nem csak Németország újjáépítését segítette a II. világháborút követően, hanem számtalan toronyház és felhőkarcoló építését tette könnyebbé és gyorsabbá, ma már világszerte elterjedt. Az azonban még mindig sokak számára misztikus kicsit, hogyan is működik egy-egy ilyen acélmonstrum.
Hogyan képesek ilyen magasra építeni őket? Hogyan működnek? Mit csinál a toronydaru kezelője munka közben? Megannyi kérdés, amelyek válaszra várnak. Mai cikkünkben a toronydaruk részeiről és azok összeállításáról lesz szó, a működtetésükről következő bejegyzésünk szól majd.
A toronydaru részei
A toronydaruk alapvető részelemei az alábbiak:
- talapzat
- törzs
- gém
- ellengém
- fülke
A toronydaruk összeállítása
Blogunk egyik bejegyzésében már szóba került korábban, hogy a toronydaruk összeállításához a leggyakrabban egy másik, általában autódaru segítségére van szükség. Ez a kisegítő daru teszi lehetővé, hogy a toronydaru helyszínre szállított acélelemeiből összeállíthassák a szerkezetet.
A toronydaru helyének kijelölését és megfelelő előkészítését követően leállítják és stabilan rögzítik annak talapzatát és elhelyezik azon a központi súlyokat. Ez a lépés kiemelt fontosságú, ugyanis a toronydaru stabilitása leginkább a talapzattól függ.
A stabil rögzítést követően indulhat a toronydaru szerkezetének összeállítása a daru törzsének építésével. Ez a folyamat történhet a már említett daru segítségével annak maximális emelési magasságáig.
Ekkor csatlakoztatják a toronydaru fülkéjét, amelyben annak kezelője dolgozik, továbbá a daru megfelelő működéséhez elengedhetetlen gémet és ellengémet.
A gémen kialakított pályán mozog a horogszerkezetet tartó és mozgató futómacska, míg az ellengémen a daru elbillenését gátló ellensúlyok találhatóak.
Mind a gémet, mind az ellengémet nagy szakítószilárdságú, sodrott drótkötelekkel rögzítik a törzscsúcshoz, ezzel biztosítva azok merevségét.
Léteznek olyan, úgynevezett önszerelő toronydaruk is, amelyek a kúszókeret és némi hidraulika segítségével képesek a saját törzsüket fel- vagy tovább építeni.
A folyamat során a kúszókeret tartja a daru törzsét, amíg annak szerkezeti elemét a daru fel-, illetve beemeli saját magába. A törzs elemét aztán technikusok rögzítik, a kúszókeret pedig feljebb csúsztatható, kezdődhet a folyamat elölről, mindaddig, amíg a toronydaru el nem éri a kívánt magasságot.
Az összeszerelést minden esetben alapos ellenőrzés követi, amely során a szakemberek megbizonyosodnak arról, hogy a daru műszaki állapota és stabilitása megfelelő, valamint a vonatkozó előírásoknak megfelelően lett összeállítva. Amennyiben mindent rendben találnak, kezdődhet a daruval a munka.
