Egyes indusztriális vagy modern kialakítású és stílusú épületek esztétikájában jelentős szerepet játszik, a ténylegesen ipari környezetekben azonban közel sem ennyire örömteli, sokkal inkább aggasztó a jelenléte. Lássuk, hogyan működik a rozsda, a fémek könyörtelen pusztítója!
A rozsda kémiája
Azt mindenki tudja, mi a rozsda: vöröses-barnás anyag, amely a különböző fémek, főleg a vas és az acél felszínén keletkezik, reakcióként arra, hogy azok hosszabb ideig nedvességgel és oxigénnel érintkeznek. Ez a köznapi magyarázat.
A rozsda tudományos neve vas-oxid. Keletkezése egy összetett kémiai reakció eredménye, amelyben a vas vagy az acél (Fe) reakcióba lép az atmoszférikus oxigénnel (O2), amely reakció során vas-oxidot (Fe2O3 vagy Fe3O4) hoz létre. Ebben a reakcióban a víz katalizátorként működik, ami azt jelenti, hogy nedves közegben gyorsabban megy végbe a folyamat. Erre a magyarázat az, hogy a nedvesség elősegíti az ionok áramlását, ezzel pedig fokozza az oxidációs folyamatot.
Nem mindenhol látják szívesen
Míg a rozsda bizonyos kontextusokban vintage esztétikát kelthet, a funkcionális fémtárgyakon való jelenléte meglehetősen problematikus.
A rozsda ugyanis gyengíti a fém szerkezeti integritását, így azok minősége romlik.
Ez a romlás veszélyeztetheti a fémtárgyak teljesítményét és élettartamát, a szerszámoktól és gépektől kezdve a szerkezeti elemekig.
Ráadásul a rozsda nem csupán esztétikai problémát, hanem egészségügyi és biztonsági kockázatokat is jelenthet. Például a játszótéren vagy a kültéri bútorokon található rozsdás fém sérülésveszélyt jelent a balesetveszélyes élek vagy a meggyengült szerkezetek miatt. Daruk és egyéb emelők esetén a rozsda által meggyengített szerkezetek terhelhetősége és szakítószilárdsága jelentősen csökkenhet a gyári értékekhez képest, ezért a velük való munkavégzés balesetveszélyessé válik.
Az ilyen veszélyek csökkentése érdekében szerepel a biztonsági szabályok között a munkaeszközök szemrevételezéssel történő ellenőrzése mielőtt azokat használatba vennék.
A rozsda eltávolítása
A legjobb természetesen megelőzni a rozsdásodást már annak kialakulása előtt, amelyre a száraz környezet vagy a fémek különféle korróziógátló bevonatokkal történő ellátása a megfelelő megoldás.
Akkor sincs azonban minden veszve, ha a falánk szörnyeteg már felütötte a fejét.
A legkézenfekvőbb módszer a mechanikus eltávolítás, amely a drótkefe és a csiszolópapír használatától egészen a szemcseszóró gépek alkalmazásáig terjedhet.
A kémiai rozsdaeltávolító módszerek nem járnak a fém jelentős kopásával, ezért bizonyos esetekben ezek jelenthetik az egyetlen megoldást. Az ilyen eljárások során alkalmazott hatóanyagok savakat tartalmaznak, amelyek a rozsdát a fém károsítása nélkül oldják fel.
Az elektrolízis talán a legösszetettebb és legdrágább technika, amely során a korrodált fémtárgyat egy oldatba merítik és elektromos áram alá helyezik, amely a rozsda leválását és egy anódra vándorlását okozza. Ez a módszer olyan, mintha a rozsda szabályozottan távozna, hogy az alatta lévő fém megfiatalodva bukkanjon elő ismét.
A korrózió tehát némi erőfeszítés árán megelőzhető, ám ahhoz, hogy ne a rozsda nyerjen, folyamatos odafigyelésre van szükség.
