Amikor a rozsda szóba kerül, mindenki a jól ismert vöröses-barnás árnyalatra gondol, pedig az csak a rozsda egyik változata. Nézzük, milyen verziói vannak még a fémek csendes pusztítójának, amely a széles körben ismert vörös rozsda mellett további három formában is megjelenhet.
Vörös rozsda (Fe2O3)
A vörös rozsda, tudományos nevén vas-oxid, a rozsda legelterjedtebb és legjobban felismerhető formája.
Jellegzetes vöröses-barnás árnyalata az elemeknek kitett kültéri szerkezeteket, például kerítéseket, korlátokat, gépeket és járműveket díszíti. A vörös rozsda a vas (Fe) oxidációjának eredménye oxigén (O2) és nedvesség (H2O) jelenlétében.
Sárga rozsda (hidratált vas-oxid)
Vörös megfelelőjétől eltérően a sárga rozsda lágyabb és zselésebb megjelenést kölcsönöz a rozsdás felületeknek.
A rozsda ezen formája általában olyan környezetben fordul elő, ahol magas a páratartalom, vagy ahol a fémszerkezetek vagy tárgyak gyakran vannak kitéve nedves körülményeknek.
A sárga árnyalat a hidratált vas-oxid képződéséből ered, ami a rozsdásodási folyamat egy olyan fázisát jelzi, amelyben a vas további reakciókat folytat a vízmolekulákkal.
Ez a változat gyakran a rozsdásodás előrehaladottabb szakaszainak előfutáraként jelentkezik.
Fekete rozsda (Fe3O4)
A fekete rozsda vagy magnetit teljesen és határozottan eltér a hagyományos vörös rozsdától.
Rozsdától némileg váratlanul a magnetit magas hőmérsékletű környezetben, például hegesztési folyamatok során vagy magas hőmérsékletű ipari környezetben alakul ki.
A fekete rozsda a vas-oxid mágneses formája, amelynek stabilitása felülmúlja a vörös rozsdáét.
A fekete rozsda kialakulása a hőmérséklet, a jelen lévő oxigén, valamint az Fe3O4 kialakulásához vezető kémiai reakciók kölcsönhatásának eredménye.
Érdekesség, hogy a fekete rozsda akár korrózió elleni védőrétegként is működhet.
Zöld rozsda (komplex vas-oxidok)
Erősen lúgos, különösen tengeri környezetben, egy kevésbé gyakori, de érdekes rozsdaváltozat jelenik meg: a zöld rozsda.
Ez a fajta rozsda vas, oxigén és különböző ionok összetett vegyületeiből áll.
Ennek a sajátos kémiai összetételnek tulajdonítható ezen rozsdafaj határozott zöldes árnyalata.
Legyenek azonban bármilyen szépek is a különféle árnyalatai, nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy a rozsda a fém és az elemek közötti olyan reakció bizonyítéka, amely során a fémek szerkezete károsodik, érdemes tehát a rozsdásodást lehetőség szerint megelőzni, kialakulása után pedig minél hamarabb eltávolítani.
