Záró bejegyzésünk a vízi úton történő konténerszállítás alapjairól szóló sorozatunkból a kikötőkben használt emeléstechnikai eszközöket mutatja be. Korábban megismertük, hogyan alakultak ki a speciálisan a konténerek szállítására használt hajók, valamint hogyan rakodják meg őket. Most lássuk, milyen emelőeszközöket használnak erre a célra.
A darutechnológia folyamatos fejlődése elengedhetetlen tényező, hogy a fémkonténerek használatával történő szállítás az egész világon elterjedjen és egységes méretű konténerek millió járhassák a világ tengereit és óceánjait.
Már a hajózás kezdete óta használtak kikötői darukat a rakodáshoz, ezek folyamatosan fejlődtek és az 50-es évektől, az egységesített 20 és 40 láb méretű szabvány konténerek megjelenésével tovább specializálódtak.
A hajókról a partra és vissza
A kereskedelmi kikötők egyik legjellegzetesebb elemei a part mentén álló hatalmas rakodódaruk.
Ezeket STS (Ship to Shore) rövidítéssel is illetik. Gyakran láthatóak csoportokban, ami a berakodási idő minimalizálását szolgálja.
Lehetnek fixen telepítettek, amelyek nagyobb teherbírásúak, de mozgatható változatokat is használnak, amelyek síneken vagy kerekek segítségével mozognak a part mentén egyik hajótól a másikig.
Ezeknek a daruknak a legfőbb feladatuk, hogy a konténereket a part és a hajók között mozgassák. Megkülönböztetnek belőlük alacsony és magas profilú változatokat, a második esetben a gém megemelhető.
Ezeknek az emelőszerkezeteknek a gémje a hajók fölé nyúlik és ennek a hosszában mozgatják a konténereket a partról a hajóra vagy fordítva. Tehermegfogóként egy speciális keretet (spreader) használnak, ehhez rögzítik a 20 és 40 láb méretű konténerek sarkait, majd emelik meg azokat.
Az STS-ek emelőkapacitása változó, azok a modellek, amelyek két 20 lábas konténert is meg tudnak egyszerre emelni, 65 tonnára képesek.
Az újabb modellek már 120 tonnával is megbirkóznak, ami négy darab 20 láb vagy két darab 40 láb méretű konténernek felel meg.
Nem csak a partról
A fémdobozok ki és berakodását ritkább esetekben végezhetik magáról a konténerszállító hajóról vagy speciális úszó darukról is. Ezek a megoldások jellemzően akkor jönnek szóba, ha a kikötőben nincs az adott konténerhajó méretéhez megfelelő emelőeszköz.
A hajókra szerelt daruk esetében viszont meg kell jegyezni, hogy ilyen eszközök csak a kisebb méretosztályú konténerhajókon (a teljes konténerhajó-flotta kevesebb mint 10%-án) találhatóak, mert bár kisebb kikötőkben hasznosak, a felszerelési, karbantartási és működési költségük miatt kevés hajóra szerelik fel őket.
Rendszerezés
Természetesen nem csak a hajókról történő fel- és lerakodásra használnak darukat. A konténerek kikötőn belüli mozgatása, átrakodása, rendszerezése szintén emelőeszközöket igényel.
Ezekre a feladatokra olyan kerekeken guruló eszközöket használnak, mint a terpeszdaruk vagy a már említett spreader-el felszerelt terepdaruk, amelyek nagyobb távolságba is képesek eljuttatni egy konténert és még targonca funkcióval is rendelkeznek.
Emellett a nagyobb kiterjedésű kikötőkben, konténerudvarokon előszeretettel bízzák a munkát síneken vagy kerekeken guruló portáldarukra, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a beérkező vagy kimenő konténereket a tárolási helyükre vagy a következő járműre emeljék.
Érdemes tehát nyitott szemmel járni a kikötőkben, mert jól megfigyelhető a világkereskedelem működésének jelentős szeletét kitevő konténerek folyamatos mozgása.
Kép forrása: Pixabay – wasi1370
