Korábbi blogbejegyzésünkben már foglalkoztunk a toronydarukkal, illetve áttekintettük, hogy milyen részekből épülnek fel és hogyan szerelik össze őket. Most a különböző típusokat fogjuk röviden bemutatni.
A huszadik század közepén történt megjelenése után a toronydaruk nem csak a magasépítészetet forradalmasították, de megjelentek számos egyéb ipari területen is, mint például a gyártelepek vagy a kikötők. A széles körű felhasználásnak és a mérnöki leleményességnek köszönhetően az idők során több típusuk is elterjedt, ezért a projektek tervezői könnyen megtalálhatják azt a változatot, amellyel a lehető leghatékonyabban tudják elvégezni a teheremelési feladatokat.
Először a mobilitás szempontjából kell két külön kategóriát felállítani.
A toronydaruk lehetnek fix helyre telepítettek vagy (egy előre kiépített pályán) mozgathatóak. Másodszor pedig megkülönböztethetőek a forgómozgást végző hajtás elhelyezkedése szerint.
A felülforgó daruk esetében a hajtás a törzsszerkezet fölött kap helyet, az alulforgó daruk esetében pedig alatta. A kisebb méretű, alulforgó darut nevezik önszerelő toronydarunak is, mivel képes saját magát felépíteni, ellentétben egy felülforgóval, ahol ehhez egy második daru is szükséges.
A toronydaruk szerkezeti kialakításuk alapján is számos változatban elérhetőek, lássuk a legelterjedtebbeket!
- Lapos tetejű (vagy Flat Top) toronydaru
Legkönnyebben onnan ismerhetőek fel, hogy a törzscsúcs nem nyúlik túl az irányító fülkén. Szűk alapterületüknek és viszonylag könnyű fel- és leépíthetőségüknek köszönhetően ideálisak városi használatra. Lapos tetős kialakításuk miatt megfelelő választást jelentenek olyan munkaterületen, ahol több daru is szolgálatban van és minden méter számít, hogy biztonságosan tudjanak egymás alatt és fölött mozogni.
- Csúcsos (ankeres vagy High Top) toronydaru
A lapos tetejű toronydaruk nagy testvére. Ezeknél a szerkezeteknél a törzscsúcs túlnyúlik a fülkén. Kialakításából adódóan hosszabb ellengém és ellensúly szerelhető fel, aminek köszönhetően igazán nagy súlyok emelése is lehetővé válik, valamint a gém hosszúsága is megnövelhető, ami egyenlő a nagyobb hatótávval. A legerősebb, legnagyobb teherbírású toronydaru típus, ami kiváló választás nagyobb volumenű építési vagy gyártási folyamatoknál, ahol nagy súlyú előregyártott szerkezeti elem kerül felhasználásra.
- Billenőgémes toronydaru
A korábbiakkal ellentétben ennél a típusnál a gém nem csak vertikális, hanem horizontális mozgásra is képes. Láthatunk belőle olyan univerzális változatot is, ahol a darut futómacskával is felszerelik. Bár emelőereje kisebb, mint korábban említett társainak, kiválóan használható sűrűn beépített városi környezetben, ahol csak nagyon szűk hely áll rendelkezésre a daru mozgására és a terhek emelésére.
- +1 Derrick daru
Kialakításuk különbözik az eddig felsorolt emelőszerkezetektől. A Derrick daruk esetében a dönthető gém a törzs alsó részéhez csatlakozik, ezzel egy V alakot formálva. A gémet a törzs tetejéről induló sodronyokkal mozgatják. Elterjedt olyan munkafolyamatoknál, ahol egyforma súlyt, nagy ismétlésszámmal kell megemelni. Mivel könnyebben felépíthető, ezért gyakori alkalmazása, hogy a tetőre szerelik, ezzel kiváltva egy nagyobb földön felállított toronydarut.
Köszönhetően a folyamatos innovációnak és a számos típusának, a toronydaruk mára szinte minden építkezésen sikeresen alkalmazhatóak. Könnyen megtalálhatóak a megfelelő méretű és emelőerejű daruk, legyen szó egy felhőkarcoló építéséről vagy akár egy sűrűn beépített, szűkös városi környezetben található lakóház felújításáról.
