Nagyon sokat beszéltünk már a különböző emelőszerkezetekről, ezért most egy kicsit más vizekre evezünk. A mozgólépcsők napjainkra már egy teljesen mindennapos eszközzé váltak és percenként több millió embert szállítanak egyik emeletről a másikra. Nehéz elképzelni, hogy ez a világszerte elterjedt szerkezet karrierjét egy vásári mutatványként kezdte.
Ha nem szeretnénk a lépcsőzéssel járó energiát elégetni, akkor a felvonó kézenfekvő megoldás. Ehhez szükséges egy kiépített felvonó akna és fülke. Persze van egyszerűbb megoldás is, ha egy fémgerendára állunk, amit egy daru felemel a kívánt magasságba (ez azonban a mai biztonsági előírások mellett már viszonylag ritka).
Viszont nagy számú utas esetén a lift már nem optimális megoldás, ezért felmerült a kérdés, hogyan lehetne sok embert kényelmesen, rövid idő alatt utaztatni egyik emeletről a másikra.
Ezen már a 19. század közepén elkezdtek gondolkodni és 1859-ben, valamint 1889-ben megszülettek az első szabadalmak.
Ezeket az elképzeléseket ugyan még nem ültették át a gyakorlatba, de a következő évtizedben egy kisebb versenyfutás kezdődött a feltalálók között. 1892 volt az év, amikor két szabadalom is elfogadásra került. Ezeket Jesse W. Reno és George A. Wheeler jegyezték.
Mr. Reno
Jesse W. Reno az 1892-ben szabadalmaztatott tervek alapján 1896-ban építette meg a saját mozgólépcsőjét, amit először Coney Island-i vidámparkban próbálhattak ki az érdeklődők, majd New Yorkban is bemutatkozott. Reno első építményének esetében a lépcső szót valójában idézőjelbe tehetjük, mivel találmánya egy 25 fokban megdöntött mozgójárda volt.
Mr. Wheeler (Mr. Seeberger)
A Wheeler által szabadalmaztatott tervek már inkább hasonlítottak egy lépcsőre. A szabadalmat azonban Charles Seeberger még a bejegyzés évében megvásárolta és felhasználta saját terveihez.
Saját verzióját, amely már az elnevezéshez hűen valóban mozgó lépcsőket alkalmazott, 1899-ben, az Otis Elevator Company közreműködésével építette meg. A Seeberger és az Otis által készített szerkezet az 1900-ban Párizsban rendezett világkiállításon első díjat nyert.
Dodge és Halle
A győztes Seeberger-féle mozgólépcső mellett a kiállításon szerepelt még egy James M. Dodge és két Jacques Halle tervei alapján készített változat is (mindketten 1897-ben szabadalmaztatták ezeket), valamint Reno „mozgólépcsője” is.
Ez is jól mutatja, hogy a XIX. század végén a tervezők és gyártók nagy potenciált láttak ebben az eszközben.
A XX. század elején számos gyártó kifejlesztette a saját mozgólépcső változatát és a berendezés az egész világon elterjedt.
Napjainkra a bevásárlóközpontok és a metrómegállók szinte elképzelhetetlenek nélkülük.
Corvin Áruház és Hűvövölgy
Magyarország első mozgólépcsőjét 1931-ben építették a Corvin Áruházban, amely sajnos a II. világháborúban megsemmisült. A másodikat a Ganz-MÁVAG építette 1956-ban. Ennek különlegessége, hogy szabadtéren működött: Hűvösvölgyben az Úttörővasút végállomását és a BKV végállomását kötötte össze. Egészen 1973-ig üzemelt.
