A plexi egy kiemelkedően sokoldalú, rendkívül jól szerelhető anyag, amely kiválóan alkalmas az üveg kiváltására, ha a cél a súlycsökkentés vagy a nagyobb mechanikai ellenállás elérése. Mi is előszeretettel használjuk, például a teherfelvonók építésekor. Hogyan készül ez a polimer és melyek azok a tulajdonságai, amelyek miatt számos iparágban előszeretettel alkalmazzák?
Az anyag hivatalos neve poli(metil-metakrilát), rövidítése pedig a PMMA. Alapja a metil-metakrilát monomer, amelyből polimerizációval állítják elő a PMMA-t. A köznyelvben nevezik akrilnak is, de a leggyakoribb megnevezése a plexi vagy plexiüveg, ami egy márkanévből ered.
Története egészen 1928-ig nyúlik vissza, amikor több különböző laboratóriumban is előállítottak már PMMA-t. Az
első márkanevek az 1930-as évek elején kerültek bejegyzésre és az évtized második felében már kereskedelmi forgalomban is került ez az átlátszó műanyag. Az Egyesült királyságban az ICI vállalat a Perspex, az USA-ban a DuPont a Lucite, míg Németországban a Rohm and Haas Company a Plexiglass néven dobta piacra a termékét. A második világháborúban már használták például a repülők szélvédőihez, polgári felhasználása azonban csak a háború után indult be igazán. Mára kedvelt és gyakran alkalmazott műanyag többek között az építőiparban, az autóiparban, a reklámiparban, a világítástechnikában és még az orvosi eszközök gyártásában is.
Feldolgozás és formázás
A poli(metil-metakrilát) többféle módon feldolgozható. Leggyakrabban a műanyagipar legismertebb eljárásait, a fröccsöntést és az extrudálást alkalmazzák. Ezeknél a PMMA-t már granulátum formájában adják hozzá a gyártási folyamathoz, majd megolvasztás után formázzák. Ezzel ellentétben az öntéses eljárásnál (cell cast) az összetevőket használják. Az MMA-t (monomer) és az initiátor keveréket üveglap közé öntik és hőkezeléssel polimerizálják, így itt nem alapanyagként van jelen a PMMA, hanem a gyártási folyamat során hozzák létre. Általában a kívánt végtermék dönti el, hogy melyik eljárást alkalmazzák.
Az elkészült plexi nagyon jól formázható, hőformázás segítségével ugyanis szinte bármilyen alakzattá alakítható.
Szintén pozitív tulajdonságai közé tartozik, hogy könnyen megmunkálható, legyen szó fűrészelésről, fúrásról, lézervágásról vagy polírozásról. Akril ragasztó segítségével két plexi könnyen és tartósan egymáshoz illeszthető, mivel ezek a kémiai anyagok gyakorlatilag összeolvasztják a két elemet.
A plexinek számos olyan tulajdonsága van, amelyek miatt kiérdemelte, hogy az üveg vetélytársa legyen az ipari felhasználásban:
- Fényáteresztés: magas, 92%-os fényáteresztő képességének köszönhetően tiszta átláthatósággal rendelkezik, kevés fényt ver vissza, nyel el vagy szór szét. Az UV ellenállása is magas, hosszú távú kitettség esetén sem sárgul és nem válik törékennyé.
- Mechanika: szakító- és hajlítószilárdsága magas, ezért jelentős erőknek képes ellenállni törés vagy repedés nélkül. Ennek köszönhetően a hagyományos üveghez képest sokkal kisebb vastagságú táblák is alkalmazhatóak ugyanolyan merevség eléréséhez. Ütésállósága is meghaladja az üvegét, valamint törés esetén nagyobb, kevésbe veszélyes szilánkokra esik szét. Keménység tekintetében sem marad el az üvegtől, viszont hátránya, hogy sokkal könnyebben karcolódik, ezért több törődést igényel.
- Hőmérséklet: optimális felhasználási tartománya -30 ˚C és 80 ˚C között van. Alacsony hőmérsékleten törékenyebbé válhat, 105 ˚C fölött pedig már lágyulni kezd.
- Érzékenység: használatakor figyelembe kell venni, hogy egyes szerves oldószerekre (klórozott szénhidrogének, aceton) elég érzékeny, mivel azok feloldhatják vagy károsíthatják a felületet. Olyan környezeteben, ahol ezek előfordulhatnak, nem érdemes használni.
