Egy ipari daru energiahatékonyságát sokan még mindig azzal azonosítják, hogy mennyi áramot fogyaszt a berendezés, pedig a kérdés ennél összetettebb. Legalább ennyire fontos a korszerű vezérlés: Hogyan indul el a motor, mennyire egyenletes a mozgás, mekkora terhelést kap a hajtás, a fék, a kötél vagy a lánc? Mennyi időt veszít és energiát pazarol egy munkafolyamat a pontatlan beállításokkal, egy nehezen kezelhető berendezés miatt? A korszerű, energiatakarékos daruüzem ezért nem egyetlen nagy látványos megoldáson, hanem több kisebb komponensen alapul. Cikksorozatunkban ezeket fogjuk áttekinteni. Kezdjük a vezérléssel!
Két fő összetevő
Egy korszerű daruvezérlésnek az egyik fő összetevője a frekvenciaváltó, vagyis a VFD. Rendeltetése, hogy az elektromos hajtómű fordulatszámát a feladat igényeihez igazítja.
Ahelyett, hogy a motor hirtelen teljes fordulatra kapcsolna, fokozatosan gyorsít, szabályozottan lassít és pontosabban tartja a kívánt sebességet. Daruknál ez különösen fontos, mert az emelés, a futómacska mozgása és a daruhíd haladása mind más jellegű terhelést jelent.
Egy üres horog mozgatása, egy érzékeny munkadarab beállítása és egy nagy tömegű teher emelése nem ugyanazt a motorvezérlést kívánja.
Másik legalább ilyen fontos összetevő a lágyindítás. A VFD-hez képest szűkebb feladatot lát el.
Rendeltetése az indítási áramfelvétel és a hirtelen nyomatékcsúcs mérséklése. Ez már önmagában is sokat számít: kisebb elektromos igénybevételt jelent a hálózatnak, kíméli a motort és csökkenti azokat a mechanikai hatásokat, amelyek minden indításkor végigfutnak a szerkezeten.
Fontos különbség azonban, hogy a lágyindító alapvetően az indulási és megállási szakaszt kezeli, míg a frekvenciaváltó a teljes mozgás közben képes sebességet és nyomatékot szabályozni.
Kiemelt fontosság
A megfelelő vezérlés azért elsődleges fontosságú, mert a daruknál az energiahatékonyság nem mindig úgy jelentkezik, mint például egy ventillátornál ahol a fordulatszám csökkentésével látványos energiamegtakarítás érhető el. Egy emeléstechnikai eszköznek, több tonna mozgatása esetén, akkor is nagy energiára van szüksége, ha azt lassabban teszi. Ezért az energiamegtakarítást egyéb szempontok szerint kell értékelni. Ezekre néhány példa: a hajtás csak annyit dolgozik, amennyire az adott mozdulatnál szükség van; vagy a felesleges gyorsítások mértéke, amitől finomabbá válik a kezelhetőség.
Ezek a tulajdonságok legalább annyira fontosak, mint az áramfogyasztás. A hirtelen indítások és fékezések belengést okozhatnak, ami lassítja a pozicionálást. A kezelő ilyenkor korrigál, vár, újraindít, majd ismét megállít. Egyetlen ciklusban ez csak néhány másodpercnek tűnik, de napi több száz mozgásnál már komoly időveszteség lehet.
A szabályozott gyorsítás és lassítás segít abban, hogy a teher nyugodtabban mozogjon, a beállítás pontosabb legyen, a munkafolyamat ritmusa pedig egyenletesebbé váljon.
A finomabb mozgás a szerkezetre is hat. Kevesebb terhelés jut a kerékre, a sínre, a hajtóműre, a kötéldobra, a láncra, a fékre és a tartószerkezetre. Ez nem jelenti azt, hogy a karbantartás elhagyható, és egy frekvenciaváltó vagy lágyindító minden hibát megelőz.
Azt viszont igen, hogy a jól méretezett és helyesen beállított vezérlés csökkentheti a felesleges igénybevételt, így kedvezően hathat a felhasznált energiamennyiségre, nem mellesleg az élettartamra és az üzembiztonságra.
Érdemes külön figyelni a csúcsterhelésekre is. Sok esetben nem az átlagos fogyasztás okozza a legnagyobb problémát, hanem a sok berendezés egyidejű indulása, az ezzel járó hirtelen áramfelvétel.
A lágyindítás és a frekvenciaváltós vezérlés segíthet egyenletesebbé tenni az indításokat, ami kedvezőbb lehet az elektromos hálózat és a belső energiaelosztás szempontjából is.
Az tanulság egyszerű: az energiahatékony daruüzem nem csak áramfogyasztási kérdés. A hajtásrendszer is nagyban befolyásolhatja egy emelőszerkezet ezen tulajdonságát. A következő bejegyzésben azt nézzük meg, hogyan lehet az optimális ciklusokkal, a fékezési stratégiával és a mindennapi üzemeltetési szokásokkal tovább javítani az emelők hosszú távú gazdaságosságát.
